Tétova léptek Sora Bontja, A hangtalanság Egységét.
Hulló csillag Nap felett száll Álmot látó Képeket vár
Szakadt felhő Tépett Rongyaiba Zokogja könnyeit A szél. Hol jártál? Emberföldön.
Szikrázik a holdfény Letűnt már a napfény Uralkodik az éjszaka Letűnt a fény korszaka
Egy
Világot leltem. Magamban, S Benned.
Azt hittem álmodom, de csak még jobban be kellett csuknom a szemem, hogy meglássam benne a tudatalatti bonyolult kreálmányát: az álmot.
Sóhaj szakad fel mellkasomból. Arcom a hold felé fordítom.