Fákon csüngő rovar-méhkas,
Zizegő gondolatok kavalkádja.
Kívülről bolondnak nézik,
Őrültnek a sok normális között.
Vajon nem csak egy nyugodt csepp ő,
A zavaros-sebesen áramló folyóban.
Esztelenül bezárják, meg nem értik
Gondolatainak színes halmazát.
Emberek zümmögnek, zsizsegnek,
A világ óriási koponyájában.
Akkor tán őrült a világ is?
Már csak megértő mosolygás marad…