Keresés a lapon:
<< Vissza
Ameno
Aithinne - 2007-08-30 14:38:39
Novella

Gyatra tükör - foncsort mutat.

Játszi könnyedséggel indul útjára, cseppek egy arcon. Csillagok, fények, iszonyok. Borosták közt szánt utat, halad elszántan, vágyva végzetére, keresi, mi lehet belőle. Csak megy. Ennyi.
Párja is készülőben, még nem tudva születését, így nem vágyva halálát.

Színes mező – vértől mocskos.

Halmok, ember arcok, eső cseppek, vigaszok, harmat-angyalok.
Buborék a világ, véd, öl, ölel.
Felhő szárnya sárkány röptöt idéz. Még van mit, emlék még van. Vagy az talán a jövő?
Patak formálódik, rózsás a vize, éltet lehel a földbe, életet visz el, messzire.

Rácsos kapuk – nyikorduló ajtók.

Sápadt arc, hasonlatos a hold áttetsző képéhez. Virágzó rétek, komor falak, süket szobák. Kulcsok, bezárva. Emlék. Lépések. Hír. Felszabaduló csepp, könny. Megtört lélek. Hallhatatlan léptek indulnak útra, emlékezésre, jövőt nem elérve.

Szitáló köd – puha takaró.

Mégis szúr, olyan puha, olyan jó, hogy csak fájni tud. Széppé nem alakulhat. Már csak egy-két lépés. Néma csend, áruló. Görbe tőrön csillanó fény, választ hozó könyv. Ima, talán inkább átok. Piros patak, folyó felé viszi a hírt az elpusztultak közé.

Egybefolyva, keringőzve, árulóként tekergőzve. Két csepp emlék, jövő nélkül. Születve újra, lehetőségből.

 

 

 

Navigáció
Írások száma: 58
 
Kategóriák:
Novella ( 19 )
Versek ( 14 )
 
Partnereink
Takácsandrea fotográfus
Wellness Praktikák Blog