A ma világában, bármerre is tekintsen szemünk, a számok végtelen szövedékét találjuk, meghatározva az élet szinte bármely részét. Már nagyon régtől tekintenek a számokra egyfajta irányadó eszközként, amely eszköz mégis egyéni ’organizmusként’ halad létében.
Nem igazán a számok változtak az évszázadok viharai során, mint inkább a világ nézete velük szemben. A mind szélesebb körű felhasználás az ősi jelképrendszerekkel összhangban egyre több kérdést és lehetőséget vetett fel.

Tudósok nagy százaléka foglalkozott régen és foglalkozik a mai napig kérdéskörükkel, velük támasztják alá felfedezéseiket, elméleteiket, képleteiket.
Minden ősi kultúrában fellelhetőek a számok különféle létezési formái, ha nem is mindig írásos megjelenésben, hanem jelképi, vagy szóban történő megfogalmazásban, kifejezésben.

A számok is jelei, kivetülései azon érzékeléseknek, amelyek mindig is alkalmazásra kerültek, jelképek, amik megfoghatóbb síkra terelik a megfoghatatlant. Velük fogalmazhatjuk meg és mérhetjük fel a mennyiséget, vagyis egy fogalmat.
Mivel a történelem nagyon távolra nyúlik vissza, ezért természetes, hogy nemcsak a kultúrák ősi gyökereiben él, hanem a különféle vallásokban, kultuszokban, gyülekezetekben is. Bizonyos számok szinte mindenki számára jelképi ismerettel, valamilyen ’fensőbb’, tökéletesebb állapot jelképezésével vannak felruházva.

A számok minden létező valóságnak elemei. Sain szerint: „A számok két egyenlő részre oszthatóak, a párosak női jellegűek, míg a páratlanok pedig férfi természetűek. Az 1 hím-nős, se nem női, se nem férfi, se páros, se pártalan. A 2 az első női szám a 3 az első férfiszám, logikus, hogy összegük, az 5 a házasság, az egyesülés jelképe." Egyes vélemények alapján ezért mutatják be az indiai házasemberek a napi ötféle áldozatot.
A négynek sokrétű jelentése van: az első négyzetszám, az igazság jelképe, az évszakok száma stb. Mivel az első négy szám arányával éppen a püthagoraszi szümphoniák (összhangzatok) jellemezhetők, ezért ezek összege, a tíz (1+2+3+4) már egy magasabb minőséget, a természet harmóniáját fejezik ki. Ennyi a szférák száma is.
Valamint bizonyos értelmezésben: Univerzum, Szaturnusz, Jupiter, Mars, Nap, Vénusz, Merkúr, Hold, Föld, Ellenföld.

A püthagoreusok (Püthagorasz követői, tanítványai) értékes kutatásokat is végeztek a számok közötti kapcsolatok, törvények felderítésére, s e vizsgálatok célja kezdetben a világ harmóniájának, sőt magának a „felsőbb, az isteni lényegnek” a megértése volt.
A páros szám a határozottság, míg a páratlan a határozatlanság jelképe.

A püthagoreusok tíz alapelve a 10 ellentétpár szembeállítása:

1 véges-végtelen

2 páratlan-páros

3 egység-sokaság

4 jobb-bal

5 hím-nő

6 nyugvó-mozgó

7 egyenes-görbe

8 világosság-sötétség

9 jó-rossz

10 négyzet-oblongum (a görög: „eltérő hosszúságok” szóból ered)

A 10 (az első négy szám összege) a legtökéletesebb szám nézetük szerint. Ebben rejlik a világ rejtélye, amit geometriailag a tökéletes háromszög, a szent tetraktüsz ábrázol. Püthagoraszék gyakran számoltak kis kavicsokkal, vagy pontokból álló háromszöggel, melyben az első sort egy pont alkotja, a negyediket pedig négy pont, azaz összesen tíz. Ez a tetraktüsz volt a szövetség jele, melynek Püthagorasz Krotónon alapított iskolája volt a központja, így felvételkor a jelöltek erre tettek szent esküt.