Keresés a lapon:
<< Vissza
Egy felhő tetején
Teimel - 2007-08-30 14:36:00
Novella
Fent ültem egy felhő tetején. Szép, kövér, fehér felhő volt, ha éhes lettem volna, talán bele is harapok. Énekeltem. A szelet nehéz volt meggyőzni, hogy ugyan már, vigye el a hangom mindenkihez. Meséltem neki, hogy egyszer láttam egy tornádót, aki nála sokkal nagyobb és erősebb volt. Elmondtam neki egy titkot. Egy napon, amikor egy óriási felhő cukormázában hancúroztam, odajött egy cica. Nem tudtam mire vélni a dolgot, ki látott már felhőn cicát?! Megfogtam a cica farkát, a végén egy édes kis fehér bojt volt. No, fogtam a bojtot és elkezdtem ide-oda tologatni a cica szemei előtt. Egyre jobban figyelt, az arcára volt írva, hogy ejnye te bojt, most aztán elkaplak. Egyszerre csak nekilódult és kergetni kezdte a farkát, körbe-körbe a felhő tetején. A felhőnek viszont nem tetszett, hogy kaparják a hátát, ezért ő is elkezdett forogni, ellentétes irányban. És rájött, hogy nagyon élvezi. Attól a pillanattól kezdve többször is forgott, saját maga szórakoztatására. Egy szép napon arra ment egy szél. Pont annyira nem figyelt, mint a felhő, aki mit ad isten, éppen forgott. Úgy összegabalyodtak, hogy ott kő kövön nem maradt. Az történt ugyanis, hogy az említett szél feje beleakadt a felhőbe, a lábával meg nem bírta magát a földön tartani. És ahogy össze-vissza kapálózott, lerúgta a házak cserepeit, fákat döntött ki és gyanútlan teheneket billentett fenéken, akik eztán hosszan elnyújtott “mú”-zások közepette kilométerekkel arrébb kötöttek ki. A tyúkok élvezték, mindig is frusztrálta őket, hogy nem tudnak repülni. Az emberek a szelet tornádónak nevezték és féltek tőle.

Szóval ott tartottam, hogy le akartam paktálni a széllel. Tudtam jól, hogy a történetem felkeltette benne a hatalomvágyat. És azt is tudtam, hogy olyan esetlen szegény, hogy magától nem lesz képes forogni. Felajánlottam neki, hogy bemutatom a felhőnek, aki tud forogni, cserébe, ha elviszi a hangom mindenkihez. Belegyezett. Azóta is énekelek, nektek.

És ha jól figyeltek, este, amikor már mindenki alszik és elcsendesedik a világ, a szél susogásában meghalljátok a hangom, s ahogy azt dúdolom: álmodjatok szépeket!

 

 

 

Navigáció
Írások száma: 58
 
Kategóriák:
Novella ( 19 )
Versek ( 14 )
 
Partnereink
Wellness Praktikák Blog
Wellness Praktikák Blog