Azt hittem álmodom, de csak még jobban be kellett csuknom a szemem, hogy meglássam benne a tudatalatti bonyolult kreálmányát: az álmot.
Fekete varjak,
Szél söpörte
Üres házak.
Csukd be
A szemed,
Fény nyitja
Aranyló kapuját.
Por körötte,
Kopár mezők
Múló foszlányai.
Morajló hangok,
Feltörő kacaj,
Fénylő utcák
Fehér márvány sorai.
Szürke szellemek
Kopár porát
Kavarja a szél.
Csillogó ékszerek,
Színes gyümölcsök,
Bársony érintésű
Ruhák kavalkádja.
Koszlott ponyvák,
Repedt kövek
Takarnak mindent.
Fény kúszik vissza
Rejtett hajlékába,
Naplemente-bíbor
Csillan utoljára.
Mindkettő látszik
Hanyatlik lassan
Hogy felvirágozva
Fejlődhessen újra.
|