Keresés a lapon:
<< Vissza
Etruszk Démonok
Aithinne - 2007-08-30 14:32:23
Mitológia, Művészet, Történelem

Az etruszk vallásban és kultúrában fontos szerepet játszottak azok a lények, amelyek a természetfeletti birodalomból kimozdulva közvetítettek az emberi és az isteni között. Nem mindig egyszerű ezeknek az alakoknak a meghatározása: démoni lényekről van szó, amelyek felbukkannak az emberek között, és megváltoztatják a sorsukat. Jósolnak, csodákat tesznek, főleg, ha léleklátók idézik meg őket. Mindazonáltal gyakran csak az etruszk kézművesek hagyatékával alakíthatjuk ki a legjobb képet róluk, akik szerint a démonoknak az a feladatuk, hogy az elhunytakat büntessék és kínozzák. Ezzel ellentétet mutat az a tény, hogy rengeteg bronztükör maradt fenn, amelyek keretébe démonokat s később néha görög istenek alakját vésték bele. Ez a hagyomány azért maradt ily nagymértékben fenn, mivel a tükrök áldozati kellékek, és háztartási felszerelések is egyaránt voltak. Mivel a démonok jóslásában hittek, ezért a tükör keretén megörökített alakjuk igazmondásszerű erőt eredményezett, a használatába és jelenlétébe így egyfajta istenihez hasonló energiát és életet plántáltak. Félistenek és fantasztikus teremtmények köszönnek ránk a vázafestményekről, a domborművekről, az ékszerekről; a túlvilági démonokat leggyakrabban a sírkamrák falfestményein, az urnákon és a szarkofágokon láthatjuk.

Ezek a démonok vagy védőszellemek különböző alakúak lehetnek, de legtöbbször női alakban vannak megörökítve. Finomak és elegánsak, gyakran szárnyuk van, ékszereket viselnek, sokan a szerelem istennőjét Turant kísérik, vagy szolgálják. Jellegzetesen etruszk, számunkra csekély jelentéssel bíró nevükhöz sokszor hozzábiggyesztik a „lasa” jelzőt, mint a „nimfá”-nak.

Az etruszk vallás legérdekesebb és a gyér dokumentáció miatt még rejtelmesebb alakja Tages, az aggastyáni bölcsességgel bíró kisfiú. Ez az isteni teremtmény tanította meg az embereket a vallás alapelveire, neki tulajdonítják a Haruspexek és az Alvilág könyveit. A hagyomány Tarchonnak, a tizenkét tagú városszövetség alapítójának tulajdonítja az Etruszk tudomány könyvét, vagyis az emberek és istenek kapcsolatait meghatározó szabályok gyűjteményét. A legenda elbeszéli, hogy amikor Tarchon a mezőn szántott, az egyik barázdából előbukkant Tages, az öreges arcú fiúcska, aki megtanította Tarchon-t, hogyan olvassa ki az istenek akaratát az állatok zsigereiből (haruspicina), a madarak repüléséből (auspicium).

A jelek értelmezéséhez az eget négy egyforma részre osztották a négy égtáj mentén, majd ezt tovább osztották tizenhat irányba, és mindegyik cikkely egy-egy istenség nevét kapta. A jósnak az volt a feladata, hogy az ég megfelelő cikkelyében értelmezze a jeleket, megállapítsa, melyik isten üzent, és hogy jót vagy rosszat-e. Ugyanilyen elvvel működik a piacenza-i bronzmáj, amely talán a béljóslás oktatására szolgált.

Tages-hez hasonló mitikus lény Vegove nimfa; ő nyilatkoztattak ki a szabályokat, amelyek szerint a villámokból ki lehet olvasni az isteni üzeneteket. Tanításait a Villámok könyve tartalmazza.
Az etruszk ikonográfia védőszellemeinek és démonjainak legfontosabb életterük a sírvilág, a föld alatti királyság, ahol az elhunytak élnek. Az etruszkok történelmük utolsó korszakában igen pesszimista képet alakítottak ki az alvilágról. Hasonlított a görögök Avernusá-hoz, csak még fenyegetőbb és reménytelenebb volt.

A főistenek, mint Aita-Hadész vagy Phersiphai-Perszephoné mellett találkozhatunk szörnyeteg külsejű félistenekkel és démonokkal, amelyeknek az a feladatuk, hogy szorongassák és kínozzák az elhunytakat.

A hatalmas szárnyú Vanth istennő a sors elkerülhetetlenségét jelképezi, és úgy irányítja az emberek végzetét, mint a görög Moirák. Gyakran kísérik az Erinnüszök-höz hasonló alakok, amelyek kurta tunikát, cothurnus-t viselnek, és lángoló fáklyát tartanak a kezükben.
A férfi démonok közül a legfontosabb Kharun, a halál megszemélyesítője: bőre zöld, az orra horgas, a haja mintha kígyókból állna, a fegyverzete pedig nehéz pöröly.
Jellegzetes példája az etruszk démonológiának a borzalmas Tuchulcha, egy szörnyeteg, amelynek csőre, ragadozómancsai, hegyes füle, hatalmas szárnyai vannak, a fegyverei pedig kígyók.

Az etruszkok igen szívesen ábrázoltak szörnyeket és fantasztikus állatokat, mint például szfinxek, szirének, emberarcú, vagy szárnyas négylábúak. Sírfreskók gyakori szereplői az olyan jellegzetes lények, mint a sárkányok és a kígyók.

 

 

Németh Klaudia - 2008-05-06 16:35:17
Én hiszek benuk remélem hogyezigyis van. Hogy tényleg léteznek mára a tv-ben látam démonüzést nemvolt szép látvány. FÉLELMETES

 

Abas Nóra - 2008-05-06 16:39:41
Igazavan alánynak anaka Klaudiának EZ IESZTŐ

 

Fejér Andi - 2009-10-25 17:46:08
Hasznos cikk! Köszönöm szépen! :)

 

 

 

Navigáció
Írások száma: 58
 
Kategóriák:
Novella ( 19 )
Versek ( 14 )
 
Partnereink
Takácsandrea fotográfus
Wellness Praktikák Blog